Szalonka Monitoring Program

Az erdei szalonka Magyarországon és Európa számos országában egyaránt népszerű vadászható vonuló faj. Ez utóbbi jellemzője miatt az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvének (79/409 EGK) hatálya alá tartozik. A direktívában foglaltaknak megfelelően a befogás, a tartás vagy más ésszerű használat csak szigorúan ellenőrzött körülmények között és szelektív alapon, a madarak kis számára engedélyezhető. Ésszerű, tartamos hasznosításához pedig elengedhetetlen a vonuló- és költő állományok nagyságának, összetételének, valamint a vadászat állományra gyakorolt hatásának lehető legpontosabb ismerete. Ezen túlmenően az Európai Unió Erdei Szalonka Gazdálkodási Tervében felhívja a figyelmet a tudományos kutatások fontosságára, és rámutat arra, hogy fontosságuk ellenére azok értékelhető minőségben csak néhány tagállamában folynak (European Woodcock Management Plan). Magyarország - egyedülálló földrajzi helyzetéből és területi sajátosságaiból adódóan - központi helyen található a madarak tavaszi és őszi vonulásának szempontjából, feltehetően több irányból érkező vonulási útvonalak keresztezik itt egymást. A magyarországi viszonyokról annak ellenére keveset tudunk, hogy a szalonka vonuló állományával kapcsolatos megfigyelések rendkívül hosszú múltra tekintenek vissza. Napjainkig alapvetően biológiai adatokat gyűjtöttek, az állomány nagyságára vonatkozó ismeretek azonban meglehetősen hiányosak. Az ország területén átvonuló állomány felmérése céljából Erdei szalonka monitoring program indult 2009-ben, az adatgyűjtés módszereit - nemzetközileg is elfogadott módszerek alapján - a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete dolgozta ki, valamint az adatok feldolgozását és értékelését is e kutatóhely munkatársai végzik. A program 2009 tavaszi és őszi szakasza sikeresen lezárult. Az ország teljes területét lefedő monitoring-hálózat, valamint az adatok feldolgozásának módszerei Magyarországon egyedülállónak, példa nélkülinek bizonyultak. A vizsgálat első évében rendkívül nagy mennyiségű adat érkezett be, melyek időben és térben is reprezentatívnak tekinthetők. A rendszer a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete, az Országos Magyar Vadászkamara, valamint a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete együttműködésében tovább folytatódik.

További részleteket a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének honlapján, itt

A 2017 tavaszi programról részletek itt