Galóca - egy megkerült szalonkajeladó margójára

A modern technikai eszközöknek köszönhetően ma már nem ritka az, hogy napról-napra, olykor pedig akár valós időben is lehet bizonyos állatok mozgását nyomon követni, mindezt akár kontinensnyi távolságból is. Ezt teszik 2020 óta az Országos Magyar Vadászati Védegylet megbízásából, az Agrárminisztérium támogatásával a MATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének munkatársai az erdei szalonkával. És a kutatásnak egy igazán érdekes fejleményéről számolhatunk be most.

Az állatok tudományos célból történő követése mindig izgalmas, és tartogat újabb és újabb meglepetéseket. Számos korábbi példa bizonyította már, hogy a legtöbbször általános mintázatok helyett inkább nagyfokú változatosságot lehet találni, és az állatok nagyon ritkán viselkednek csak úgy, ahogyan azt várnánk tőlük.

Az erdei szalonkák vonulásának műholdas nyomkövetőkkel történő követése során a Budapest és Gödöllő közötti térségben 28 erdei szalonkát jelöltünk meg ilyen eszközökkel 2020 és 2023 között. A jeladók GPS segítségével előre programozott időpontokban rögzítik a koordinátákat, és egy műholdas adatközlő rendszeren keresztül el is küldik azokat egy központi adattárolóba. Kisebb időbeli csúszással, de tulajdonképpen napról-napra nyomon tudjuk követni a madarak helyzetében, illetve mozgásában bekövetkezett változásokat.

Feszült figyelemmel követtük az egyik jeladó útját 2023 decemberében is, azonban rendhagyó módon nem a szokásos, külön e célra kialakított felületen, hanem ezúttal egy nagy, nemzetközi futárcég csomagkövetési weboldalán. Az egyik jelölt szalonkát ugyanis telelőhelyén, a spanyolországi Menorca szigeten meglőtték. A madár jeladója az elejtőnek, valamint a Societat Ornitològica de Menorca (Menorcai Madártani Társaság) munkatársainak köszönhetően néhány napon belül vissza is került hozzánk.

Miért jó az, hogy visszakaptuk a jeladót?

Mivel az erdei szalonkára számos országban vadásznak, viszonylag nagy a valószínűsége annak, hogy akár egy gyűrűs, akár más módon megjelölt példány valahol megkerül. Lehetett arra számítani, hogy előbb-utóbb az általunk jelölt madarak között is lesz ilyen példány, arra azonban kevésbé, hogy a jeladó végül valóban el is jut hozzánk, és ha igen, akkor használható állapotban láthatjuk azt viszont. A Menorca-szigetet és Moszkvát is megjárt eszköz szerencsére meglepően jó állapotban került a kezünkbe, és a számítógéphez csatlakoztatva is tökéletesen működött. Most először nyílt lehetőségünk ellenőrizni azt, hogy a műholdas adatközléssel kapott adatok mennyire térnek el a valós terepi körülmények között alkalmazott jeladón tárolt adatoktól minőség, és elsősorban mennyiség tekintetében.

Összességében elmondható, hogy a műholdas adatközlés megfelelően működött, az adatok nagy része meg is érkezett hozzánk a műholdas adatforgalom révén. Bár a szalonkák előszeretettel tartózkodnak a műholdas kommunikációt nehezítő fedett, fás-bokros élőhelyeken, ennek ellenére nem csak a rögzített adatok mennyisége, hanem a rögzített lokalizációs adatok pontossága is kitűnőnek bizonyult.  Néhány adatpont azonban sajnos már nem jutott el a központi adatbázisba, az adatáramlás főleg az akkumulátor lemerülését közvetlenül megelőző időszakban kezdett el szakadozni. Emiatt korábban nem lehetett napra pontosan meghatározni sem a telelőhelyre, sem a költőhelyre való indulás dátumát, ezt azonban a jeladóról letöltött adatok végül lehetővé tették. A letöltött adatokból megismerhettük a madár teljes vonulási útvonalát. Míg korábban csak a telelőhely pontos helyét, illetve részben a tavaszi vonulás útvonalát ismerhettük meg, a költőterület pontos elhelyezkedésére csak most derült fény.

Mi derült ki az adatokból?

A madarat 2021. október 28-án fogtuk és jelöltük meg Gödöllőn, jelölésekor azonosításhoz a Galóca nevet kapta. A madár bal lábán, a csüdjén egy korábbi sérülés, feltehetően csonttörés nyomait lehetett felfedezni. Szemmel láthatóan gyógyult volt már, de a forradást könnyen fel lehetett ismerni.

A Földközi-tengeri Menorca-sziget (Spanyolország) telelőhelyére november végén indult el, és két rövidebb megállással megszakítva útját, hat napon belül el is érte azt. Telelőhelyén a szalonkákra alapvetően jellemző kis, alig 10 hektáros területen belül mozgott. Bár ideje nagy részét a szintén tipikus erdő-mezőgazdaság-gyümölcsös élőhelyeken töltötte, egy-egy estén azért egy közeli medencés nyaraló kertjét is meglátogatta. Fontos megjegyezni, hogy a Magyar Madárgyűrűzési Központ adatai szerint már korábban is került meg Magyarországon gyűrűzött erdei szalonka a szigeten, viszont az általunk nyomon követett madarak közül eddig Galóca vonult a legmesszebbre telelni, földrajzi szélesség és hosszúság tekintetében egyaránt.

Telelőhelyéről következő év február végén indult el a Földközi-tengeren át, útját egy 20 napos olaszországi megállással megszakítva március második felében visszatért a Kárpát-medencébe – pontosan a jelölés helyszínére.

Oroszországi költőhelyére való vonulását két héttel később folytatta, végül május 10-re érte azt el. Jeladója utoljára július közepén rögzített adatot, ugyanarról a területről. Mintegy másfél évvel ezután, elejtését a korábban megismert telelőhelyétől mindössze 800 méter távolságról jelentették.

Mi ebből a tanulság?

A madár korát tollazata alapján lehetett meghatározni, amely alapján a jelölésekor minimum a 3. életévében volt, megkerülésekor pedig legalább az 5. életévében járt. A jelenlegi, a gyűrűzés és a modern technológia révén szerzett ismereteink alapján a szalonkák nagyfokú területhűséggel jellemezhetők, így nagyon valószínű az, hogy ez a madár a költő- és telelőhelye közötti mintegy 3800 km távolságot már legalább kilencszer megtette élete során.

Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a megtalált, kézre került madaraknak köszönhetően további, nagyon értékes információkhoz juthatnak a vonulásukat és viselkedésüket vizsgáló szakemberek. Éppen ezért, ha valaki elpusztult vagy általa elejtett madáron jelölő gyűrűt, esetleg egyéb jelölőt (pl. műholdas nyomkövető eszközt) talál, az illetékes madárgyűrűzési központ felé történő jelzésével nagyban segítheti ezt a munkát!

Dr. Schally Gergely
Dr. Csányi Sándor
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Vadbiológiai- és Vadgazdálkodási Tanszék

fotók: dr. Schally Gergely

Részletesen a jeladós kutatásról ide kattintva olvashat