Magas állami kitüntetés a Védegylet ügyvezető elnökének

Pechtol Jánosnak a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta Novák Katalin államfő a vadászaté érdekképviselet területén végzett több évtizedes szolgálata, valamint a magyar vadgazdálkodás és vadászat értékeinek megmaradását, illetve továbbadását elsegítő szakmai tevékenysége elismeréseként. A kitüntetést dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Védegylet elnöke adta át Szent István Nap alkalmából augusztus 18-án, a Hagyományok Házában tartott ünnepélyes rendezvényen.

Pechtol János szakmai életútja

Pechtol János Fejér vármegyében, a Csákvár melletti Fornapusztán született 1951. szeptember 1-jén, a vadászati főidény első napján, vadászdinasztia harmadik vadászgenerációjának tagjaként. Nagyapja, édesapja és nagybátyjai is az erdész-vadász szakmában dolgoztak, ésdesapja az Eszterházy-birtokon teljesített szolgálatot, majd a II. világháború után a Vértesi, később a Mezőföldi Erdőgazdaságnál.

Az általános iskola alsó tagozatát Fornapusztán, a felsőt – a továbbtanulást szem előtt tartva – Csákváron járta ki. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban és Kollégiumban folytatta, voltaképp ekkor repült ki a családi fészekből. 1969-ben érettségizett. A keszthelyi agráregyetemen szeretett volna diplomát szerezni, de nem nyert felvételt helyhiány miatt, így egy évre állást vállalt a Csákvári Állami Gazdaságban. Ezután gödöllői egyetemre sikerült bejutnia. Itt 1975-ben vehette át agrármérnöki diplomáját, és azonnal elhelyezkedett az akkor éppen fiatal szakembert kereső Magyar Vadászok Országos Szövetségénél (MAVOSZ), ahova az egyetemi oktatók ajánlották. A szervezet fénykorában működhetett közre számos, akkor újszerű projektben, amelyek leginkább a szárnyasvad tenyésztéséhez kapcsolódtak. Ellenőrizhette, később irányíthatta a MAVOSZ vadgazdaságainak munkáját. Időközben az 1980-ban elindult vadgazdálkodási szakmérnök képzést is abszolválta, amelynek évfolyamelső hallgatója volt.

Pechtol János végigjárta a hivatali ranglétrát: pályáját a vadászati szervezetnél előadóként kezdte, majd főelőadó, osztályvezető, főosztályvezető, végül főtitkár lett. A MAVOSZ megszűnése után is a vadászati érdekképviseletnél folytatta pályafutását: a szervezet jogutódjaként 1990-ben újraalakult Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnökévé választották, amely tisztséget azóta is betölti. Az 1997-ban létrejött Országos Magyar Vadászkamara első küldöttközgyűlése is bizalmat szavazott neki: elfoglalhatta a főtitkári széket, és ebben a minőségében, operatív vezetőként 20 évig irányíthatta a köztestület munkáját. Személye összefogta a két ma is működő szakmai érdekképviselet tevékenységét. A Védegyletnél öt, míg a Kamaránál három elnökkel dolgozhatott együtt. A szakma érdekeit nemzetközi szinten is képviselte: tagja volt a nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) magyar delegációjának, az Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség küldöttségének, számos nemzetközi szakmai együttműködési megállapodás felett bábáskodott.

Ami a vadászati életét illeti: másodéves egyetemistaként tett vizsgát vadgazdálkodásból és vadászatból, és 1973-től már tagja volt a Csákvári Kittenberger Kálmán Vadásztársaságnak, így megvásárolhatta első fegyvereit. Egy évvel rá – tehát még egyetemi évei alatt – megválasztották vadászmesternek, hat éven keresztül irányította az egyesület szakmai munkáját. A tagság 1980-ban megválasztotta elnöknek, amely tisztséget azóta is – 43. éve – betölti. Emellett 26 éve a komáromi Dunapart Vadásztársaságnak is elnöke.

A vadászat, a vadgazdálkodás gyermekkorától élete szerves része volt. Vallja: pályája során mindenkor az ágazat érdekeit szolgálta és tartotta szem előtt, alkalmazkodva az adott időszak diktálta körülményekhez, kihívásokhoz, együttműködést kialakítva az illetékes döntéshozókkal.